Aranysakál esett Szankon

Az első aranysakál (Canis aureus)

Augusztus elején érdekes vad került egy vadászunk elé. Elmondása szerint a vad a kora esti órákban többedmagával jelent meg az általa etetett szóró mellett, ahová az előző napokban elejtett borz zsigereit - rókalövés céljából - elásta. A puskavégre került példány juvenilis korú. tehát fiatal egyed volt, nem titok, hogy csak a lövést követően derült ki, hogy aranysakál fekszik a pontosan leadott lövés után.

Az első a területünkön

Az aranysakál hazánkban megtalálható volt még az 19. század végén is, állandó fajként a mocsarak, nagyobb kiterjedésű rétek, ártéri erdők faunaelemeként. A 20. században történt folyószabályozások és nagymértékű térhóditása a kultúrnövényeknek hátányosan érintette a fajt, aminek következtében egy időre el is tűnt a mai Magyarország területéről. Újbóli megtelepedésére az első bizonyiték 1997-ben került kézre egy elejtett állat képében. Az utóbbi időkben felkerült a vadászható fajok listájára, idényben vadászható, nem egész évben.

Tápláléka főként rágcsálókból, madárfiókákból, nagyobb testű rovarokból áll. Ennek némileg ellentmondanak egyes tapasztalatok, mely szerint azokon aterületeken, ahol megjelent a sakál, ott jelentős mértékben csökkent az őz-létszám, sőt érezhető mértékben megnőtt az elejtett őzek testtőmege. Tehát talán - ez csak feltételezés - pozitiv hatással van kissé az őzállományunkra, hiszen, mintegy természetes szelektorként, kiválogathatja a gyengébb, esetleg beteg egyedeket. Egészséges nagyvad fogyasztására utaló jeleket, magatartást még ezidáig nem tapasztaltunk. Fontos tudni, hogy az aranysakál akár falkában is vadászhat, azonban ezt Bács-Kiskun megyében még nem volt alkalmunk megtapasztalni (ellentétben egyes Somogy megyei tapasztalatokkal, amelyekre eddig filmes, vagy fényképes bizonyiték még szintén nincs). Somogy megyében magam is tapasztaltam, hogy az állatok elfoglalják a nagyobb kukorica és napraforgótáblákat, itt aztán csak azok levágása után kerülhet teritékre.

Somogyban, jellegzetes élőhelyen egy kölyök

Jelenlegi helyzetünket tekintve aranysakál szempontból, annak megjelenése nem volt váratlan, hiszen a környékbeli vadásztársaságok már rendszeresen figyeltek meg, ejtettek el ebből a vadfajból. Nálunk először kétévvel ezelőtt hallottuk az igen jellegzetes hangot, majd idén januárban már szem elé is került egy szórón, meglepő módon egészen a faluhoz közel. Akkor ugyan nem sikerült elejteni, ám mostanra a sakál jelenléte nem megkérdőjelezhető nálunk, hiszen az elejtett kölyöknek minden bizonnyal vannak testvérei, és természetesen anyja és apja is. Érdekességként megemlithető továbbá, hogy az elejtő már egy ideje arról panaszkodott, hogy a szóróját nem járja semmi - még őz sem - , igy már azon gondolkodott, hogy másik helyre telepiti az általa üzemeltetett vadgazdálkodási berendezést. Mivel ezt halogatta, ám továbbra is rendszeresen kijárt vadászni, elejtette élete első aranysakálját. További "pikantériája" a dolognak, hogy az elejtőt senki nem tudta avatni, mivel vadászati közösségünkben senki nem ejtett ,még ilyen vadat.

Összegezve: Néha talán megéri egy kicsit húzni-halasztani az áthelyezéseket és beigazolódott a régi közmondás is: "A remény hal meg utoljára".

Ezúton is gratulálunk a szerncsés elejtőnek!

Újabb "torz bak" Szankról

Megkezdődött az üzekedés

"...Augusztus elején pedig... amikor a szerelem bolondja, még a legravaszabb deresfejű agglegénybakot is napvilágra ugrasztja..." Széchenyi Zsigmond

Megkezdődött az üzekedés, elérkezett az őznász ideje. A vadásztársaságok az eddig még el nem ejtett, de engedélyezett bakmennyiséget általában július utolsó, augusztus első napjaiban ejtik el, lövetik meg a vendégvadászokkal. A bakok ilyenkor a megszokott óvatosságukról megfeledkezve űzik-hajtják a sutákat, igy biztositva génjeik továbbörökitését. A csalsippal történő vadászat akár egész nap is eredményes lehet, nem csak az esti és hajnali órák az eredményesek. Lényeges ez a szezon az őz állományminőségének fenntartása szempontjából is: a vonatkozó hazai és külföldi szakirodalom szerint a jó formával rendelkező, nagy agancstömöget felrakó bakokat érdemes inkább az üzekedés folyamán elejteni, igy van lehetőségük az örökitésre, és jobb eséllyel fognak inkább ezek az állatok territóriumot foglalni tavasszal, mint a torz, vagy nemkivánatos agancsalakulást mutató példányok. Természetesen a gyengébb részeket is elfoglalják az őzek, de ezek sokkal kevesebb szerephez jutnak a szaporodás során, mint a jó adottságú területeket foglaltak.

Tehát megkezdődött az üzekedés a területen. Ilyenkor kerülnek elő azok a bakok, amelyeket a vadőr tavasszal mindennap látott, de amint megnőtt az erdőkben, mezőgazdasági területeken a takarás, egyszerűen "felszivódtak". Egy jó hallással rendelkező ember ilyenkor csodákat találhat az erdőn (a hiváshoz nagyon jó fül kell), ámbár az őzhivás a sippal való vadászati módszerek közül sokak szerint az egyik legnehezebb dolog. Sokan csak a császármadarat tartják nehezebben hivhatónak csalsippal, de ez Magyarországon a császármadár védett státuszából és egyáltalán állományának nagyságából kifolyólag lényegtelenné vált az utóbbi időben.

De térjünk vissza a szerencsés Nimródhoz, aki ezt a nem mindennapi bakot teritékre hozta. Emberünk a bak kilövési lehetőséget a vadásztársaitól kapta nászajándékként a tavaszi esküvőjére. Mint látható az ajándék igazán maradandó dolog lesz, volt olyan vadász a reggel összesereglettek közül, aki azt mondta, egy ilyen bakért ő is megházasodna (ha csak rövid időre is...). Ha ilyen komoly dologról igy nyilatkozik valaki, akkor talán már érdemes elgondolkodni azon, hogy akkor mi is lehetett ennek az állatnak a fején, mit jelent egy ilyen trófeát jogosan birtokolni.

A boldog elejtő

A sikeres vadászatra július 29-én szerdán hajnalban került sor. A vadőr jó tájékozottsága természetesen elengedhetetlen volt a nem mindennapi zsákmány elejtéséhez, hiszen külön erre a bakra mentek ki a területre hajnalban. A bak a már eddig megfigyelt területen - egy ritkás akácosban - legelészett, mikor eldördült a lövés. Az állat a lövést követően azonnal felbukott, a jó nyaklövés a birtokbavételt követően igazolta ezt a viselkedést. Az elejtő először el sem hitte, hogy osztott száras bakot lőtt, öröme csak még magasabbra hágott, mikor birtokba vehette a ritka trófeát.

Az állat fejét közelebbről szemügyre véve érdekes módon az agancstövön semmilyen deformálódás, vagy sérülés nyomát nem fedeztünk fel, valószinűleg még barkában sérülhetett a már fejlődő agancs.

Csak javasolni tudom minden vadásztársamnak, hogy jelen időszakban - ha teheti - próbálja ki az őzhivás élményét, ha nem is fegyverrel a vállán, de egy jó fényképezőgép társaságában, vagy csak az élmény kedvéért, ami talán a legszebb lesz az idők folyamán, Hiszen a fénykép kérlelhetetlen, mindig ugyanaz marad, mig az élmények az idők folyamán megváltoznak, terebélyesednek és nem utolsó sorban egy hideg téli estén a vadászházban nem akármilyen témát szolgáltatnak a legnagyobb mesélőknek, azaz nekünk: Vadászoknak...