Újabb "torz bak" Szankról

Megkezdődött az üzekedés

"...Augusztus elején pedig... amikor a szerelem bolondja, még a legravaszabb deresfejű agglegénybakot is napvilágra ugrasztja..." Széchenyi Zsigmond

Megkezdődött az üzekedés, elérkezett az őznász ideje. A vadásztársaságok az eddig még el nem ejtett, de engedélyezett bakmennyiséget általában július utolsó, augusztus első napjaiban ejtik el, lövetik meg a vendégvadászokkal. A bakok ilyenkor a megszokott óvatosságukról megfeledkezve űzik-hajtják a sutákat, igy biztositva génjeik továbbörökitését. A csalsippal történő vadászat akár egész nap is eredményes lehet, nem csak az esti és hajnali órák az eredményesek. Lényeges ez a szezon az őz állományminőségének fenntartása szempontjából is: a vonatkozó hazai és külföldi szakirodalom szerint a jó formával rendelkező, nagy agancstömöget felrakó bakokat érdemes inkább az üzekedés folyamán elejteni, igy van lehetőségük az örökitésre, és jobb eséllyel fognak inkább ezek az állatok territóriumot foglalni tavasszal, mint a torz, vagy nemkivánatos agancsalakulást mutató példányok. Természetesen a gyengébb részeket is elfoglalják az őzek, de ezek sokkal kevesebb szerephez jutnak a szaporodás során, mint a jó adottságú területeket foglaltak.

Tehát megkezdődött az üzekedés a területen. Ilyenkor kerülnek elő azok a bakok, amelyeket a vadőr tavasszal mindennap látott, de amint megnőtt az erdőkben, mezőgazdasági területeken a takarás, egyszerűen "felszivódtak". Egy jó hallással rendelkező ember ilyenkor csodákat találhat az erdőn (a hiváshoz nagyon jó fül kell), ámbár az őzhivás a sippal való vadászati módszerek közül sokak szerint az egyik legnehezebb dolog. Sokan csak a császármadarat tartják nehezebben hivhatónak csalsippal, de ez Magyarországon a császármadár védett státuszából és egyáltalán állományának nagyságából kifolyólag lényegtelenné vált az utóbbi időben.

De térjünk vissza a szerencsés Nimródhoz, aki ezt a nem mindennapi bakot teritékre hozta. Emberünk a bak kilövési lehetőséget a vadásztársaitól kapta nászajándékként a tavaszi esküvőjére. Mint látható az ajándék igazán maradandó dolog lesz, volt olyan vadász a reggel összesereglettek közül, aki azt mondta, egy ilyen bakért ő is megházasodna (ha csak rövid időre is...). Ha ilyen komoly dologról igy nyilatkozik valaki, akkor talán már érdemes elgondolkodni azon, hogy akkor mi is lehetett ennek az állatnak a fején, mit jelent egy ilyen trófeát jogosan birtokolni.

A boldog elejtő

A sikeres vadászatra július 29-én szerdán hajnalban került sor. A vadőr jó tájékozottsága természetesen elengedhetetlen volt a nem mindennapi zsákmány elejtéséhez, hiszen külön erre a bakra mentek ki a területre hajnalban. A bak a már eddig megfigyelt területen - egy ritkás akácosban - legelészett, mikor eldördült a lövés. Az állat a lövést követően azonnal felbukott, a jó nyaklövés a birtokbavételt követően igazolta ezt a viselkedést. Az elejtő először el sem hitte, hogy osztott száras bakot lőtt, öröme csak még magasabbra hágott, mikor birtokba vehette a ritka trófeát.

Az állat fejét közelebbről szemügyre véve érdekes módon az agancstövön semmilyen deformálódás, vagy sérülés nyomát nem fedeztünk fel, valószinűleg még barkában sérülhetett a már fejlődő agancs.

Csak javasolni tudom minden vadásztársamnak, hogy jelen időszakban - ha teheti - próbálja ki az őzhivás élményét, ha nem is fegyverrel a vállán, de egy jó fényképezőgép társaságában, vagy csak az élmény kedvéért, ami talán a legszebb lesz az idők folyamán, Hiszen a fénykép kérlelhetetlen, mindig ugyanaz marad, mig az élmények az idők folyamán megváltoznak, terebélyesednek és nem utolsó sorban egy hideg téli estén a vadászházban nem akármilyen témát szolgáltatnak a legnagyobb mesélőknek, azaz nekünk: Vadászoknak...