Egy dámbika még tavalyról
Területünkön az utóbbi időben örvendetes növekedésnek indult a dámvad populáció. Ezzel összefüggésben természetesen a vadásztársaság is új feladatot kapott: meg kell tervezni, meg kell szervezni az állomány hasznositását. Természetesen az állomány jó darabig még nem tette lehetővé vendégek fogadását, de mára eljutott arra szintre, hogy már évente stabil barcogás figyelhető meg, és akár vendégeknek is jó esélye van bika elejtésre. Tekintettel arra, hogy társaságunk tagjainak nemigen van lehetősége egyéb trófeás vad elejtésére, igy az intéző bizottság azt a döntést hozta, hogy a jövőben mindig biztositani fogja tagjai számára a dámvad elejtést, fele-fele arányban határozta meg a fizető vendégek és a tagok által elejthető himivarú állatok számát.
Édesapámmal
Az elmúlt szezonban összesen 4 bikát hoztunk teritékre, kettőt fizető vendég urak, kettőt pedig társaságunk tagjai ejtettek el. A trófeák átlagtömege alig haladta meg a 2 kilogrammot, de bizunk benne, hogy a jövőben szakszerű gazdélkodással és maximális odafigyeléssel ezt esetlegesen jóval meg is tudjuk haladni. A jelek biztatóak, a területen most is szép számmal található dámvad, ráadásul ennek nagy része tarvad, ami a jövőben biztosithatja az állomány felfutását.
Az elsők szertartása
A szerencsés elejtő a képek tanúsága szerint is az első bikáját ejtette el. Az agancs rendkivül érdekes formát mutat (természetesen itt az elfogultság nem zárható ki, hiszen jómagam hasalok a képen), igen tetszetős, ámde a kivánatostól eltérő. Igy került teritékre egy november délutáni cserkelés során és okozott hatalmas boldogságot mind az elejtőnek, mind pedig barátainak. A lövést mintegy 90 méterről kapta, komoly hasonkúszás után. A bika jelzés nélkül a közeli bokrosba váltott be. A rálövés helyétől mintegy 20 méterre találtam rá a már kimúlt állatra.
Kivánok minden vadásztársamnak hasonló sikereket az elkövetkezendő szezonban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése