Apróvad vadászat

Az apróvad

Az apróvad vadászata nálunk ünnep. Olyan ünnep, mint régen az aratás volt, munkával terhes, ám mindenképpen meghatározó és vidám események láncolata. Ilyenkor az egész társaság együtt vadászik, összehangoltan megfontoltan dolgoznak. Sokan ezt talán az állatok kiirtásának tartják, ám azt nem nézik, hogy több tudományos kisérlet bizonyitja azt, hogy az állomány nem hasznositott hányada általában elvész. Különösen igaz ez a mezei nyúlra (Lepus europeus), ahol megfigyelték, hogy a téli mortalitás során az az évi szaporulatnak megfelelő számú egyednek mintegy 90-95%-a elpusztul, igy jobban megéri azt vadászati módszerekkel hasznositani.

Megkezdődtek az apróvad vadászatok. Az eddigi tapasztalatok alapján az idei év szárazsága területünk egyes részeire egyértelműen rányomta bélyegét, a fácán állományon látszik leginkább a nyári időszak csapadékhiánya, a szaporulat nagy része elpusztult, vagy egyáltalán ki sem kelt a tojásból. A pusztulás okaként megemlithető a csibe kor első heteiben nagyon fontos rovarfajok hiánya, igazából ez hozható összefüggésbe a szárazsággal. Ezt látszik alátámasztani az eddigi fácánvadászatok eredménye is, ahol idei kakast keveset lőttünk, inkább dominált a 2-3, esetleg a négy éves madarak jelenléte a területen és ezen keresztül a teritéken.

Mindezek ellenére természetesen megkezdtük az őszi-téli társas vadászatokat, eredményesen. Úgy gondoljuk, hogy az idei évben nem feltétlenúl fogunk törekedni az eddigi eredmények elérésére, inkább kipróbálunk újabb helyeket, nagyobb hangsúlyt fektetve az esetleges dúvadgyéritésre, hiszen általában a klasszikusan jó fácános helynek tartott nádasokat, fasorokat idén inkább hagyjuk nyugalomban.

Ezek után úgy gondoljuk, hogy az állomány komolyabb segitségével, illetve a jövőben tervezett élőhelyfejlesztések segitségével szeretnénk apróvadjaink számát növelni. Nem mellőzhető a tavaszi-nyári róka-szarka-gyérités sem, ennek eredménye kontrollterületekkel kiválóan illusztrálható. Ezen kisérletek lényege, hogy kettő viszonylag hasonló adottságú addig egyformán kezelt, vagy kezeletle terület egyikét komoly predátorkontrollnak vetjük alá, majd azeredményeket összehasonlitjuk. Meglepő különbségek adódhatnak e tekintetben!

Ha a télen, tavasszal, nyáron mindent megtettünk vadjaink védelmében, akkor az eredmény nem marad el, példa erre a tavalyi év egyik sikeres vadászata, ahol az alábbi eredményt értük el:

Társaságunk azon kevés apróvadas terület közé tartozik, ahol minden teritéknél szól a kürt. Jelenti ez nemcsak a nagy nyúlköröket, de egy kis bokrászás, vagy rókahajtás után is hallhatja ország-világ, hogy vadászni voltunk, eredménnyel jártunk, de tiszteljük a vadat, megadjuk a neki kijáró tiszteletet, hiszen az életével fizetett a mi szórakozásunkért.

Teriték után mindig friss ebédet eszünk együtt, majd lehetőség nyilik a tapasztalatcserére, a vidám beszélgetésekre, egymás ugratására, akár a nap eseményeinek kiértékelésére, vagy egy-egy szép lövés újbóli felemlegetésére és végül egy-egy "páncélozott" kakas vagy nyúl felett történő vitára. Röviden: megteremtjük magunknak azt a lehetőséget, hogy a VADÁSZATOT teljesen megélhessük elejétől a végéig!

Üdv a Vadásznak!

Őzbak összesitések

Szeptember 30-ával véget ért az őzbak-szezon. Eredményes évet zártunk, bakjainkat maradéktalanul értékesiteni tudtuk. Elmondható, hogy a szezon eleji dömping szerencsés volt, bakjainkj mintegy fele esett csak a tavaszi időszakban. Azért tartjuk ezt eredménynek, mert a vadgazdálkodás és az állattenyésztés helyes gyakorlati kivánalmának eleget téve öregebb bakjainkat inkább az üzekedés során hozták teritékre. Jópár torz, vagy valamiféleképpen érdekes agancsalakulást mutató egyed trófeája került a szerencsés elejtők birtokába nem egyszer az őzhivás nem egyszerű módját alkalmazván. Kisérőink felkészültségét mutatja, hogy ebben az évben nem történt korai, hibás elejtés.

Ha megfigyeljük az idén esett bakok kiskoponyával mért agancstömegeit, akkor megállapithatjuk, hgy az idei év valamivel gyengébb volt összességében mérve, azonban tudni kell azt is, hogy ehhez az értékhez szervesen hozzátartozik az is, hogy a nyár folyamán tapasztaltak hatására kérvényt nyújtottunk be a megyei vadászati hatósághoz, miszerint a fiatal korosztályban szeretnénk selejtezést végezni hosszabb távon. Tehát a teljes táblázat:

A 44 bak megoszlása agancstömeg szerint 50 grammonként felfelé lépkedve

Tehát esett összesen 44 bak, az agancsok átlagtömege pedig 214,32 gr. Ha ebből kivesszük a 10 legkisebb bakot -amely példányok a selejtezés során kerültek puskavégre -, akkor az eredmény rögtön másként alakul, igy 254,5 grammot kapunk eredményként, ami már egy sokkal biztatóbb eredmény, lényegében megfelel az előző évek átlagának, sőt némileg felül is múlja azt.

Érdekes azt is megnézni, hogy kik is vadásztak nálunk:

A bakok számának megoszlása az elejtők nemzetisége szerint

Megállapitható tehát, hogy a külföldi vadászok hegemóniája megtört, sőt az utóbbi évek tapasztalatai szerint egyre kevésbé jelentős az idegen nyelvű vendégek jelenléte.

A lényeghez hozzátartozik természetesen, hogy ebben az évben kettő érmes bakunk esett, mindkettő bronz minősitéssel került ki a megyei trófeabirálatról:

Összességében megállapitható, hogy társaságunk eredményes évet zárt őzvadászat tekintetében, teljes mellszélességgel nekifeküdhet hát a téli apróvadvadászatok lebonyolitásának, a tarvadak selejtezésének, esetlegesen a most zajló búgásban egy-egy jobb kan kifürkészésének, teritékre hozásának és nem utolsó sorban a téli időszakra való takarmányozási felkészülés utolsó ellenőrzésének.

Üdv a Vadásznak!