Apróvad vadászat

Az apróvad

Az apróvad vadászata nálunk ünnep. Olyan ünnep, mint régen az aratás volt, munkával terhes, ám mindenképpen meghatározó és vidám események láncolata. Ilyenkor az egész társaság együtt vadászik, összehangoltan megfontoltan dolgoznak. Sokan ezt talán az állatok kiirtásának tartják, ám azt nem nézik, hogy több tudományos kisérlet bizonyitja azt, hogy az állomány nem hasznositott hányada általában elvész. Különösen igaz ez a mezei nyúlra (Lepus europeus), ahol megfigyelték, hogy a téli mortalitás során az az évi szaporulatnak megfelelő számú egyednek mintegy 90-95%-a elpusztul, igy jobban megéri azt vadászati módszerekkel hasznositani.

Megkezdődtek az apróvad vadászatok. Az eddigi tapasztalatok alapján az idei év szárazsága területünk egyes részeire egyértelműen rányomta bélyegét, a fácán állományon látszik leginkább a nyári időszak csapadékhiánya, a szaporulat nagy része elpusztult, vagy egyáltalán ki sem kelt a tojásból. A pusztulás okaként megemlithető a csibe kor első heteiben nagyon fontos rovarfajok hiánya, igazából ez hozható összefüggésbe a szárazsággal. Ezt látszik alátámasztani az eddigi fácánvadászatok eredménye is, ahol idei kakast keveset lőttünk, inkább dominált a 2-3, esetleg a négy éves madarak jelenléte a területen és ezen keresztül a teritéken.

Mindezek ellenére természetesen megkezdtük az őszi-téli társas vadászatokat, eredményesen. Úgy gondoljuk, hogy az idei évben nem feltétlenúl fogunk törekedni az eddigi eredmények elérésére, inkább kipróbálunk újabb helyeket, nagyobb hangsúlyt fektetve az esetleges dúvadgyéritésre, hiszen általában a klasszikusan jó fácános helynek tartott nádasokat, fasorokat idén inkább hagyjuk nyugalomban.

Ezek után úgy gondoljuk, hogy az állomány komolyabb segitségével, illetve a jövőben tervezett élőhelyfejlesztések segitségével szeretnénk apróvadjaink számát növelni. Nem mellőzhető a tavaszi-nyári róka-szarka-gyérités sem, ennek eredménye kontrollterületekkel kiválóan illusztrálható. Ezen kisérletek lényege, hogy kettő viszonylag hasonló adottságú addig egyformán kezelt, vagy kezeletle terület egyikét komoly predátorkontrollnak vetjük alá, majd azeredményeket összehasonlitjuk. Meglepő különbségek adódhatnak e tekintetben!

Ha a télen, tavasszal, nyáron mindent megtettünk vadjaink védelmében, akkor az eredmény nem marad el, példa erre a tavalyi év egyik sikeres vadászata, ahol az alábbi eredményt értük el:

Társaságunk azon kevés apróvadas terület közé tartozik, ahol minden teritéknél szól a kürt. Jelenti ez nemcsak a nagy nyúlköröket, de egy kis bokrászás, vagy rókahajtás után is hallhatja ország-világ, hogy vadászni voltunk, eredménnyel jártunk, de tiszteljük a vadat, megadjuk a neki kijáró tiszteletet, hiszen az életével fizetett a mi szórakozásunkért.

Teriték után mindig friss ebédet eszünk együtt, majd lehetőség nyilik a tapasztalatcserére, a vidám beszélgetésekre, egymás ugratására, akár a nap eseményeinek kiértékelésére, vagy egy-egy szép lövés újbóli felemlegetésére és végül egy-egy "páncélozott" kakas vagy nyúl felett történő vitára. Röviden: megteremtjük magunknak azt a lehetőséget, hogy a VADÁSZATOT teljesen megélhessük elejétől a végéig!

Üdv a Vadásznak!

Őzbak összesitések

Szeptember 30-ával véget ért az őzbak-szezon. Eredményes évet zártunk, bakjainkat maradéktalanul értékesiteni tudtuk. Elmondható, hogy a szezon eleji dömping szerencsés volt, bakjainkj mintegy fele esett csak a tavaszi időszakban. Azért tartjuk ezt eredménynek, mert a vadgazdálkodás és az állattenyésztés helyes gyakorlati kivánalmának eleget téve öregebb bakjainkat inkább az üzekedés során hozták teritékre. Jópár torz, vagy valamiféleképpen érdekes agancsalakulást mutató egyed trófeája került a szerencsés elejtők birtokába nem egyszer az őzhivás nem egyszerű módját alkalmazván. Kisérőink felkészültségét mutatja, hogy ebben az évben nem történt korai, hibás elejtés.

Ha megfigyeljük az idén esett bakok kiskoponyával mért agancstömegeit, akkor megállapithatjuk, hgy az idei év valamivel gyengébb volt összességében mérve, azonban tudni kell azt is, hogy ehhez az értékhez szervesen hozzátartozik az is, hogy a nyár folyamán tapasztaltak hatására kérvényt nyújtottunk be a megyei vadászati hatósághoz, miszerint a fiatal korosztályban szeretnénk selejtezést végezni hosszabb távon. Tehát a teljes táblázat:

A 44 bak megoszlása agancstömeg szerint 50 grammonként felfelé lépkedve

Tehát esett összesen 44 bak, az agancsok átlagtömege pedig 214,32 gr. Ha ebből kivesszük a 10 legkisebb bakot -amely példányok a selejtezés során kerültek puskavégre -, akkor az eredmény rögtön másként alakul, igy 254,5 grammot kapunk eredményként, ami már egy sokkal biztatóbb eredmény, lényegében megfelel az előző évek átlagának, sőt némileg felül is múlja azt.

Érdekes azt is megnézni, hogy kik is vadásztak nálunk:

A bakok számának megoszlása az elejtők nemzetisége szerint

Megállapitható tehát, hogy a külföldi vadászok hegemóniája megtört, sőt az utóbbi évek tapasztalatai szerint egyre kevésbé jelentős az idegen nyelvű vendégek jelenléte.

A lényeghez hozzátartozik természetesen, hogy ebben az évben kettő érmes bakunk esett, mindkettő bronz minősitéssel került ki a megyei trófeabirálatról:

Összességében megállapitható, hogy társaságunk eredményes évet zárt őzvadászat tekintetében, teljes mellszélességgel nekifeküdhet hát a téli apróvadvadászatok lebonyolitásának, a tarvadak selejtezésének, esetlegesen a most zajló búgásban egy-egy jobb kan kifürkészésének, teritékre hozásának és nem utolsó sorban a téli időszakra való takarmányozási felkészülés utolsó ellenőrzésének.

Üdv a Vadásznak!

Aranysakál esett Szankon

Az első aranysakál (Canis aureus)

Augusztus elején érdekes vad került egy vadászunk elé. Elmondása szerint a vad a kora esti órákban többedmagával jelent meg az általa etetett szóró mellett, ahová az előző napokban elejtett borz zsigereit - rókalövés céljából - elásta. A puskavégre került példány juvenilis korú. tehát fiatal egyed volt, nem titok, hogy csak a lövést követően derült ki, hogy aranysakál fekszik a pontosan leadott lövés után.

Az első a területünkön

Az aranysakál hazánkban megtalálható volt még az 19. század végén is, állandó fajként a mocsarak, nagyobb kiterjedésű rétek, ártéri erdők faunaelemeként. A 20. században történt folyószabályozások és nagymértékű térhóditása a kultúrnövényeknek hátányosan érintette a fajt, aminek következtében egy időre el is tűnt a mai Magyarország területéről. Újbóli megtelepedésére az első bizonyiték 1997-ben került kézre egy elejtett állat képében. Az utóbbi időkben felkerült a vadászható fajok listájára, idényben vadászható, nem egész évben.

Tápláléka főként rágcsálókból, madárfiókákból, nagyobb testű rovarokból áll. Ennek némileg ellentmondanak egyes tapasztalatok, mely szerint azokon aterületeken, ahol megjelent a sakál, ott jelentős mértékben csökkent az őz-létszám, sőt érezhető mértékben megnőtt az elejtett őzek testtőmege. Tehát talán - ez csak feltételezés - pozitiv hatással van kissé az őzállományunkra, hiszen, mintegy természetes szelektorként, kiválogathatja a gyengébb, esetleg beteg egyedeket. Egészséges nagyvad fogyasztására utaló jeleket, magatartást még ezidáig nem tapasztaltunk. Fontos tudni, hogy az aranysakál akár falkában is vadászhat, azonban ezt Bács-Kiskun megyében még nem volt alkalmunk megtapasztalni (ellentétben egyes Somogy megyei tapasztalatokkal, amelyekre eddig filmes, vagy fényképes bizonyiték még szintén nincs). Somogy megyében magam is tapasztaltam, hogy az állatok elfoglalják a nagyobb kukorica és napraforgótáblákat, itt aztán csak azok levágása után kerülhet teritékre.

Somogyban, jellegzetes élőhelyen egy kölyök

Jelenlegi helyzetünket tekintve aranysakál szempontból, annak megjelenése nem volt váratlan, hiszen a környékbeli vadásztársaságok már rendszeresen figyeltek meg, ejtettek el ebből a vadfajból. Nálunk először kétévvel ezelőtt hallottuk az igen jellegzetes hangot, majd idén januárban már szem elé is került egy szórón, meglepő módon egészen a faluhoz közel. Akkor ugyan nem sikerült elejteni, ám mostanra a sakál jelenléte nem megkérdőjelezhető nálunk, hiszen az elejtett kölyöknek minden bizonnyal vannak testvérei, és természetesen anyja és apja is. Érdekességként megemlithető továbbá, hogy az elejtő már egy ideje arról panaszkodott, hogy a szóróját nem járja semmi - még őz sem - , igy már azon gondolkodott, hogy másik helyre telepiti az általa üzemeltetett vadgazdálkodási berendezést. Mivel ezt halogatta, ám továbbra is rendszeresen kijárt vadászni, elejtette élete első aranysakálját. További "pikantériája" a dolognak, hogy az elejtőt senki nem tudta avatni, mivel vadászati közösségünkben senki nem ejtett ,még ilyen vadat.

Összegezve: Néha talán megéri egy kicsit húzni-halasztani az áthelyezéseket és beigazolódott a régi közmondás is: "A remény hal meg utoljára".

Ezúton is gratulálunk a szerncsés elejtőnek!

Újabb "torz bak" Szankról

Megkezdődött az üzekedés

"...Augusztus elején pedig... amikor a szerelem bolondja, még a legravaszabb deresfejű agglegénybakot is napvilágra ugrasztja..." Széchenyi Zsigmond

Megkezdődött az üzekedés, elérkezett az őznász ideje. A vadásztársaságok az eddig még el nem ejtett, de engedélyezett bakmennyiséget általában július utolsó, augusztus első napjaiban ejtik el, lövetik meg a vendégvadászokkal. A bakok ilyenkor a megszokott óvatosságukról megfeledkezve űzik-hajtják a sutákat, igy biztositva génjeik továbbörökitését. A csalsippal történő vadászat akár egész nap is eredményes lehet, nem csak az esti és hajnali órák az eredményesek. Lényeges ez a szezon az őz állományminőségének fenntartása szempontjából is: a vonatkozó hazai és külföldi szakirodalom szerint a jó formával rendelkező, nagy agancstömöget felrakó bakokat érdemes inkább az üzekedés folyamán elejteni, igy van lehetőségük az örökitésre, és jobb eséllyel fognak inkább ezek az állatok territóriumot foglalni tavasszal, mint a torz, vagy nemkivánatos agancsalakulást mutató példányok. Természetesen a gyengébb részeket is elfoglalják az őzek, de ezek sokkal kevesebb szerephez jutnak a szaporodás során, mint a jó adottságú területeket foglaltak.

Tehát megkezdődött az üzekedés a területen. Ilyenkor kerülnek elő azok a bakok, amelyeket a vadőr tavasszal mindennap látott, de amint megnőtt az erdőkben, mezőgazdasági területeken a takarás, egyszerűen "felszivódtak". Egy jó hallással rendelkező ember ilyenkor csodákat találhat az erdőn (a hiváshoz nagyon jó fül kell), ámbár az őzhivás a sippal való vadászati módszerek közül sokak szerint az egyik legnehezebb dolog. Sokan csak a császármadarat tartják nehezebben hivhatónak csalsippal, de ez Magyarországon a császármadár védett státuszából és egyáltalán állományának nagyságából kifolyólag lényegtelenné vált az utóbbi időben.

De térjünk vissza a szerencsés Nimródhoz, aki ezt a nem mindennapi bakot teritékre hozta. Emberünk a bak kilövési lehetőséget a vadásztársaitól kapta nászajándékként a tavaszi esküvőjére. Mint látható az ajándék igazán maradandó dolog lesz, volt olyan vadász a reggel összesereglettek közül, aki azt mondta, egy ilyen bakért ő is megházasodna (ha csak rövid időre is...). Ha ilyen komoly dologról igy nyilatkozik valaki, akkor talán már érdemes elgondolkodni azon, hogy akkor mi is lehetett ennek az állatnak a fején, mit jelent egy ilyen trófeát jogosan birtokolni.

A boldog elejtő

A sikeres vadászatra július 29-én szerdán hajnalban került sor. A vadőr jó tájékozottsága természetesen elengedhetetlen volt a nem mindennapi zsákmány elejtéséhez, hiszen külön erre a bakra mentek ki a területre hajnalban. A bak a már eddig megfigyelt területen - egy ritkás akácosban - legelészett, mikor eldördült a lövés. Az állat a lövést követően azonnal felbukott, a jó nyaklövés a birtokbavételt követően igazolta ezt a viselkedést. Az elejtő először el sem hitte, hogy osztott száras bakot lőtt, öröme csak még magasabbra hágott, mikor birtokba vehette a ritka trófeát.

Az állat fejét közelebbről szemügyre véve érdekes módon az agancstövön semmilyen deformálódás, vagy sérülés nyomát nem fedeztünk fel, valószinűleg még barkában sérülhetett a már fejlődő agancs.

Csak javasolni tudom minden vadásztársamnak, hogy jelen időszakban - ha teheti - próbálja ki az őzhivás élményét, ha nem is fegyverrel a vállán, de egy jó fényképezőgép társaságában, vagy csak az élmény kedvéért, ami talán a legszebb lesz az idők folyamán, Hiszen a fénykép kérlelhetetlen, mindig ugyanaz marad, mig az élmények az idők folyamán megváltoznak, terebélyesednek és nem utolsó sorban egy hideg téli estén a vadászházban nem akármilyen témát szolgáltatnak a legnagyobb mesélőknek, azaz nekünk: Vadászoknak...

Egy tavaly őszi dámbika

Egy dámbika még tavalyról

Területünkön az utóbbi időben örvendetes növekedésnek indult a dámvad populáció. Ezzel összefüggésben természetesen a vadásztársaság is új feladatot kapott: meg kell tervezni, meg kell szervezni az állomány hasznositását. Természetesen az állomány jó darabig még nem tette lehetővé vendégek fogadását, de mára eljutott arra szintre, hogy már évente stabil barcogás figyelhető meg, és akár vendégeknek is jó esélye van bika elejtésre. Tekintettel arra, hogy társaságunk tagjainak nemigen van lehetősége egyéb trófeás vad elejtésére, igy az intéző bizottság azt a döntést hozta, hogy a jövőben mindig biztositani fogja tagjai számára a dámvad elejtést, fele-fele arányban határozta meg a fizető vendégek és a tagok által elejthető himivarú állatok számát.

Édesapámmal

Az elmúlt szezonban összesen 4 bikát hoztunk teritékre, kettőt fizető vendég urak, kettőt pedig társaságunk tagjai ejtettek el. A trófeák átlagtömege alig haladta meg a 2 kilogrammot, de bizunk benne, hogy a jövőben szakszerű gazdélkodással és maximális odafigyeléssel ezt esetlegesen jóval meg is tudjuk haladni. A jelek biztatóak, a területen most is szép számmal található dámvad, ráadásul ennek nagy része tarvad, ami a jövőben biztosithatja az állomány felfutását.

Az elsők szertartása

A szerencsés elejtő a képek tanúsága szerint is az első bikáját ejtette el. Az agancs rendkivül érdekes formát mutat (természetesen itt az elfogultság nem zárható ki, hiszen jómagam hasalok a képen), igen tetszetős, ámde a kivánatostól eltérő. Igy került teritékre egy november délutáni cserkelés során és okozott hatalmas boldogságot mind az elejtőnek, mind pedig barátainak. A lövést mintegy 90 méterről kapta, komoly hasonkúszás után. A bika jelzés nélkül a közeli bokrosba váltott be. A rálövés helyétől mintegy 20 méterre találtam rá a már kimúlt állatra.

Kivánok minden vadásztársamnak hasonló sikereket az elkövetkezendő szezonban!

Július 1-el megkezdődött a szarkák szezonja

Megkezdtük a szarkák vadászatát. Ez a rendkivül jó lősportot nyújtó agyafúrt madár hazánk alföldi jellegű területein mindenütt megtalálható, mára azonban már megtalálható a nagyobb városok parkjaiban, kertvárosi részein is. Nyilt területeken él, táplálékát főként rovarok, lábas hüllők, kétéltűek, rágcsálók és - sajnálatunkra - haszon- és énekes madaraink szaporulata, tojásai, valamint akár az óvatlan nyúlfik is képezhetik.Éppen ezért a vadászok között nem éppen közkedvelt madárról beszélünk, de ugyanigy nem kedvelik a tanyákon élők sem, hiszen agyonveri az őrizetlenül hagyott csibéket, rucát, kislibát is. Megfigyelték dögevését is.

Állománya Magyarországon stabil, a Magyar Madártani Egyesület Monitoring Központja szerint 89.000 párt tartanak nyilván, ami egyre növekszik. Az MME közlése szerint az állomány nem növekszik (jó minőségű monitoringra támaszkodva), ennek azonban némileg ellentmondanak a tapaszatalatok, hiszen a populáció természetes ellenséggel nemigen rendelkezik, a vadászok pedig egyre inkább elhanyagolták az utóbbi időben a gyéritését. Jó darabig a "dúvad" kategóriában volt megtalálható, ami azt jelentette, hogy egész évben korlátozás nélkül elejthető volt. Egy időben gyéritésére használatos volt az ún. "F1-es tojás", amely egy speciálisan varjúfélékre kifejlesztett méreggel volt injektálva. Ennek gyártója azonban beszüntette tevékenységét, igy mára ez a módszer nem hozzáférhető. Újabban "Larssen-csapdákkal" oldják meg a kora-tavaszi időszakban a szarkák számának apasztását, egész jó "piaca" lett ennek következtében az élő szarkának. A módszer lényege, hogy egy ládacsapdába egy élő állatot tesznek, amely jelenlétével ingerli a költési időszakban territoriális viselkedést mutató szarkát. A ládacsapda önműködő, de ügyelni kell a naponta történő ellenőrzésre,árnyékban való elhelyezésre, hiszen embertelenség azállatokat a napon szenvedni hagyni étlen szomjan. Lényeges, hogy ez a módszer a szarka vadászati idényén kivül történik, igy a szakhatóságtól mindenképpen engedélyt kell kérni folytatására, persze a megfelelő indokokkal alátámasztva.

Mivel területünkön a szarka állománynagysága egyelőre nem indokolta a szakhatóságtól történő külön engedély megkérését az idényen kivüli állományapasztásra, igy számunkra most érkezett el a szarkák állományapasztásának ideje. Erre a legjobb esélyünk a kora esti órákban van, mikor már a beszállófákon a madarak elfogalták az éjjeli helyüket. Fontos, hogy minél csendesebbn, minél észrevétlenebbül közelitsük meg őket, mivel a szarka rendkivül "szemfüles" madár, ráadásul roppant tanulékony is, igy gyorsan megtanulja elkerülni a vadászt. Ezért is nincs sok esélyünk a nappali órákban.

Fent emlitett módszeren kivül lehetőségünk van még a madárlesre is a beszállófák környékén, illetve egy darabig - tanulékonyságából kifolyólag - műuhuval történő vadászatára is, ami egy roppant szórakoztató, de nehéz vadászati mód. Lehetséges még az elejtés az egércincogás utánzásával is, de ilyankor a vadásznak roppant jól el kell bújnia.

Mindent egybevetve a szarka vadászata szórakoztató, rendkivül jó lősportot nyújt, ugyanakkor apróvadállományunkra is jótékony hatással lehet fegyverrel történő gyéritése.

Jó vadászatot!

Gyakorlat teszi a mestert

Koronglövő háziversenyt tartunk 2009.08.08-án a kiskunmajsai lőtéren.

Nagyon fontosnak tartja társaságunk a nyaranta megrendezésre kerülő háziversenyt, amelynek valódi célja igazából nem a versenyszellem erősitése, hanem a fegyverkezelés biztonságosabbá, biztosabbá tétele. Lényeges ez, hiszen majd' fél éves apróvadvadászati holtszezon után a fegyverkezelés nem feltétlenül meriti ki a biztonság és a gyorsaság fogalmát. Természetesen nem elhanyagolható az sem, hogy biztosabbá teszi a vadász lőkészségét, igy kevesett vad fog rossz lövéssel elveszni, eredményesebbek lehetnek az őszi-téli társasvadászatok és persze a nimród sem marad szégyenben, ha meghivják valahová idegen területre vadászni.

Igaly Diána

Mint mondtam, lényeges ez a lőtéri gyakorlat a biztonságos fegyverkezelés szempontjából is. A fegyverrel való alapvető viselkedés szabályai nagyon jól elsajátithatóak egy ilyen gyakorlat során, van lehetősége a többi vadásztársnak, hogy szóljon az illetőnek, ha az a fegyverét nem a mindenkori irott és iratlan normáknak megfelelően használja.

Örvendetes, hogy egyre több társaság tervezi ezt igy, hiszen nem elég az, hogy a "mieink" jól kezelik a fegyvert, óhatatlanul is kerülhet olyan vadász vendégként a társas vadászatokra, aki nem megfelelő mértékben van tisztában az előbb emlitettekkel. Pozitiv hatása továbbá az ilyen lőtéri gyakorlatoknak, hogy akik részt vettek ilyen jellegű megmérettetésen, azok sokkal hamarabb mernek szólni azon társaiknak, akik nem megfelelő körültekintéssel vadásznak.